2019. június 22.

Reggel indulás előtt újra megpróbáltam hívni Vincentet, végre felvette, kiderült hogy egy pici faluban aludt ahol nem volt sem térerő, sem wifi, csak ezért nem kapta meg az üzenetemet, és ezért nem lehetett elérni telefonon. És pont akkor hagyta el azt a falut, ahol én aludtam, amikor beszéltünk. Megbeszéltük, h a következő faluban kávézik és megvár. Végül ennél picit bonyultabb lett, mert ő bement egy templomba így megelőztem, de éljen a mobilnet, a második faluban, Castrojerizben 11 km után én vártam meg őt, szóval két nap után most újra együtt vagyunk :o)

Ő korán indult a meleg miatt, de én ma extra későn, 7:40 kor keltem csak fel - végül is szombat van :o) Mások már 6-kor indultak a Mesetán lévő hőség miatt. Az albergue-t elvileg 8-ig kellett volna elhagyni, nekem kávézással együtt 9-kor sikerült, de nem volt gáz, rajtam kívül többen készültek lassan, és a kubaiak lazán vették az egészet, tök kedvesek voltak 9-kor is.

Mia-val is találkoztunk Castrojerizben, így újra hármasban együtt töltöttük a délutánt és az estét is. A bár, ahol Vincenttel talalkoztunk egyben albergue is, a felszereltsége olyan, mint egy hotelé, de egy 20 ágyas dormitoriban aludtunk csak mi 3-an, nem volt más vendég. Es csak 10 euro volt, mint egy atlagos albergue. A szobából közvetlenül egy pici kertbe lehetett kimenni. Csodás volt reggel kimenni a madárcsicsergéssel teli kertbe. Még éjszaka itt láttam előszőr a csillagokat - a tejutat ;o) - mert az albergueket 10-kor zarni szokták, de akkor még teljesen világos van. Sötétben meg ha ébren is vagyok, nem tudam eddig kimenni a szabadba egy kivétellel, de akkor meg felhős volt...

Nekem a mai olyasmi volt mint egy újabb pihenőnap, így, h csak reggeli előtt sétáltam 11 km-t. Vincent lábfájás miatt nem akart /tudott tovább menni, a sípcsontjával van valami, dagadt, vörös és forró volt, de a patikában még zárás előtt kb 3 perccel szereztünk rá gyulladáscsökkentőt, remélem holnap tud sétálni újra. Kimaxoltuk a vásarlast, mert a supermarketben, ami egy picike bolt volt, még masnapra tudtunk venni minden felet zaras elott 1 perccel. Szombat delutan es vasarnap egesz nap zarva vannak az ilyen boltok. Mia ma 26 km-t jött megint, eleve ebben a faluban akart megszállni. Én akartam volna többet sétálni ma, el is búcsúztam már tőlük, de marasztaltak is, és a szívem is hozzájuk húzott - fantasztikus volt Granonban a közös délutánunk hármasban. A mai is szuper lett, örülök, h megint a szivemre hallgattam.

Ha a gyakorlati részét nézem, a megtett km-ek mellett az is fontos nekem, h itt angolul tanuljak, es velük nagyon jó angolul beszélni. És egyszerűen bármiről tudunk beszélgetni, hármasban is, és ha kettesben vagyok bármelyikükkel, akkor is. Szóval ez a mai nap mindenképp jó volt ilyen rövid sétával is. Már Granonban az első közös délutánunkon azt éreztem, hogy milyen jó lenne velük közösen megérkezni Santiagoba. Még fél úton sem járunk, addig még sok minden történhet, de jó lenne... Hátha ez is valóra válik, ha leírom ;o)

Estére a vízhólyagjaim sokat javultak, zuhany után levágtam a felesleges bőrőket a hólyagok miatti sebekről. Ez rettentő undi, de ettől sokat javult mindkettő :o) A derekamnak továbbra is sem baja, és a térdem is kitűnő (kevés lejtő volt ma, de meg sem érezte a térdem). 

Újra együtt :o) 

Az Út tele van ilyen bölcsességekkel... 

Közös vacsi Miaval es Vincenttel