2019. június 26. 

Ma (magunkhoz képest) nagyon korán indultunk, fél 8 előtt már úton voltam, Mia és Vincent pedig még korábban sétálni kezdett. Mindhárman külön mentünk. Vincent végre Sahagunban elment orvoshoz a lábával (a sípcsontja fáj nagyon már hetek óta) korán akart odaérni, 7 körül már úton volt. Megbeszéltük, hogy az orvosnál találkozunk. Fura volt a városban a megszokott nyilak helyett a Google térképet követni a rendelőig.

Egész nap hárman nagyjából együtt mentünk, de többnyire külön válva. Érdekes volt, amikor az út végén az utolsó 5 km-nél megláttam egy házat: egyedül mentem azon a szakaszon, nagyon-nagyon fáradt voltam, fájt a csípőm, talpam, mégis azt éreztem, hogy még ne érkezzek meg, még jó sétálni. De szerencsére csak egy elhagyatott házat láttam, az albergue még 3-4 kilométerre volt. Nem sokkal ezután találkoztam újra Vincentel és Miaval, pont pihenőt tartottak, onnantól megint együtt mentünk a faluig, és együtt kerestünk szállást.

Még Zubiriban történt, hogy délután, miután az albergue-ben lezuhanyoztam és kimentem a faluba, megláttam egy zarándokot, aki csak ücsörgött a padon. Nálam akkor már nem volt hátizsák és úgymond tisztán sétáltam a faluban, és kifejezetten irigykedő érzés fogott el, hogy ő úton lehet. Nagyon furcsa érzés volt, hiszen 1 órával azelőtt én is úton voltam, mindenem fájt, és másnap újra úton leszek... Ez a házas is hasonló érzés volt ehhez.

Ma elértünk fél útig SJPP és Santiago között. Sajnos közös fotónk nincs a felezőpontnál, mert az orvos miatt különválva sétáltunk, de majd utólag otthon photoshoppal megoldom ezt is :o)

Félúton