7. nap: Puente la Reina - Estella, 23 km

2019. június 10.

Reggel seta kozben tobb otthoni baratommal cseteltem ut kozben, ettol nagyon lassan haladtam. Pedig ma hosszút terveztem menni - közel 30 kilométert - egy különleges albergue-ig (este közös vezetett meditációt tartanak) Villamayorba, amit Peti javasolt nekem; ő az, akit egy kirandulason ismertem meg otthon, és pár nappal előttem jár a Caminon. A szállást 8:30 ig kellett elhagyni, én pont akkor indultam el, es rajtam kívül addigra már senki nem volt ott. Nem is tereztem korabban indulni, mert mára vettem narancsot reggelire, és egyszerűen nem bírok korán enni, ezt viszont a szálláson akartam megenni az utolsó pillanatban.

Mondjuk nem nagy kunszt, hogy én voltam az utolsó, ahhoz képest, hogy Roncesvalles-ben is én jöttem el utoljára a szállásról :oD Ott volt a 70 fős háló terem, amibol tobb is van az epuletben, osszesen 183 ferohelyes. A mai csak 100 fős volt :o) Akkor így találkoztam a franciakkal, szóval minek sietni :o)

Ma így viszont csak Estella-ig jutottam, ahogy a SJPP-ban kapott etapolós utiterv amúgy is javasolja. Egy csomoan vannak itt ma a tegnapi szallasrol. Végül ma sem foglaltam előre, ahogy tegnap sem, de így is tök jó helyet találtam, a Municipal Albergue-ben összesen 6 euróért lehet aludni.

Mai "szokásos" kis csoda: Cirauqui falucskaban az üres utcákon egyszer csak láttam, hogy egy ablakban a lakasban egy néni port törölget. Nagyon cukin integetett nekem és köszöntünk egymásnak. (Otthon ilyet el se tudok képzelni.) A szűk kis utcákon pont nem láttam a következő jelet, és ahogy látta hogy keresgélem, az ablakból ő mutatta meg, merre van az Út :o)

Van egy hölgy Dél-Afrikából, Diane, akit szintén Orissonból ismerek. Ma együtt ebédeltünk paella-t. Pont ott volt a bárban amikor asztalt kerestem, és hívott, hogy üljek hozzá. Tegnap is összefutottunk, akkor is és ma is olyan édi volt, többször elmondta, hogy milyen jó lehetett nekem a francia fiúkkal :o) Amikor először együtt söröztunk egy út menti bárban, Diane is pont ott ült az asztalnál, talalkoztak. Hát igen, tényleg jó volt velük :o) de most ez is tök jó, hogy egyedül mentem egesz nap tegnap és ma is. Sokan vannak az úton, de tavolabb tolem. Sokszor sem előttem, sem magam mögött nem láttam senkit. De az azért jó érzés, hogy tudom, hogy ha bármi gond lenne, jönnek utánam és megtalálnának :o)

Estellaban az albergue a régi belváros közepén van egy nagyon régi épületben, de belül szuperul felújított ez is. Sok háló van benne, az en szobamban 18 ágy van. Általában 6 és 20 db ágy között szokott lenni a hálótermekben ahol eddig voltam, es egyszer 70 fős volt a terem. Érdekes hogy a vécére és a zuhanyzóba is mindig bejutottam várakozás nélkül amikor szükségem volt rá, pedig viszonylag kevés van belőlük.

Ma hűvösebb nap volt, úgyhogy érkezés után egyből elmentem a közértbe, nem kezdtem el zuhanyozni. Még tegnap este találkoztam Ian-nal Angliából, akkor segítettem neki műanyag gyorskötözővel - már nem cipeltem hiába :o) - beállítani a hátizsákját mert eltört az egyik csat rajta. Úgy 60 fölötti lehet, ő se rutinos, ez az elso Caminoja. Miután tegnap este későn megjavítottuk a táskáját az étkezőben, kiderült hogy pont az én hálótermemben van az ágya, az enyém alatt :o)

Itt Estellaban újra találkoztunk, ahogy mentem a boltba a hídról integettem neki, ő a folyóparton ücsörgött nehany sráccal. Nagyon kedvesen elindult felém, úgyhogy visszamentem köszönni neki, és végül eljött velem a közértbe és utána meghívott egy sörre. Már írtam, hogy a Caminon minden fel van gyorsulva, a sör mellett két mondat bevezető beszélgetés után részletesen elmesélte nekem az egész életét a két válásával és hogy miért indult el az Úton. Érdekes, hogy sok hasonlóság van az életünkben. Mesélte, hogy többször járt Thaiföldön és Bangkokban, és nagyon érdeklődik a buddhizmus iránt. Együtt sétáltunk vissza a belvárosba az albergue-hez, és út közben ő észrevett egy boltban egy Thai szobrot a kirakatban, ami miatt bementünk, bent pedig felismerte hogy egy jógastúdió van a bolt végében (a terem szélén tele pakolva áruval, nekem nem tűnt fel, h jógaterem) ahova pont megérkezett a tanár és kiderült, h 20 perc múlva kezdődik egy jóga óra :o) A ruhám is pont alkalmas volt rá, így esett, h részt vettem életem első külföldi jóga óráján, aminek a végén egy kis meditáció is volt :oD Spanyolul tartotta, rajtam kívül csak helyiek voltak, de tudtam kovetni. A jóga már nagyon hiányzott az elmúlt 7 nap alatt, hogy máshogy is mozogjak, ne csak gyalogoljak. Még otthon elterveztem, h minden nap csinalok nehany Napudvozletet, de ez eddig csak terv maradt. Hát nincsenek véletlenek :o)

Az albergueben hatalmas bulit kezdett egy társaság amikor jógara indultam, ők tegnap is hangosan buliztak és piáltak. Hívtak engem is, de ehhez most nem volt kedvem, ezért jóga után inkább beültem a templomba, ott egész meleg volt, most kint hűvös van. A telefonomban rendeztem a képeket, és a templomot őrző néni egy idő után oda jött, mosolygott, nem vette zokon hogy imádkozás helyett a mobilomat nyomkodom. Kiderült, hogy a templom zár, magától ezt se mondta, en kerdeztem, de mondta hogy menjek vele, tud adni pecsétet a zarándok útlevelembe. (A mondta enyhe túlzás, activity mutogatással ment mindez, mert hiába mondtam neki, h "No habla Espanol" nem zavarta, de angolul nem tudott, es folyamatosan magyarázott spanyolul :o) ) A pecsét után nagyon édesen hosszan megölelt, és kaptam tőle egy rózsafüzért ajándékba.

Vízhólyag 0, derékfájás 0, térdfájás ici-pici. És mivel ez már úgyis olyan Bridget Jones-osan hangzik: alkohol egység is volt, de azt ki számolja??? A gumimacis képen lévő cigihez viszont semmi közöm :oD