2019. június 12.

Ma gyalogoltam először igazán hosszút. Még tegnap összeakadtam Willyvel Hollandiából. Jo gyors tempoban mentunk egyutt, kozben folyamatosan beszelgettunk. Nagyon sokat beszél, de jó vele beszélni, mert a furi akcentusa ellenere mindent értek amit mond. Ő napi 30 kilométereket megy, amihez gyors tempo kell, h talaljon szallast (nem foglal), es nekem is tetszett ez a tempo. Még este megbeszéltük, hogy neki is jó volt velem menni ilyen tempoval (altalaban lehagy mindenkit), de kb 7-kor indul minden nap, ami nekem brutal korai. Vegul sikerult elkeszulnom, es 7:15-kor egyutt indultunk. Meglepoen sokan voltak mar uton, de tök lassan mentek, ugyhogy most együtt hagytuk le a többieket :o) Ez nem verseny, csak szamomra farasztobb lassan menni. Aztan utol ert minket Prudence Ausztraliabol, akivel Estellaban mar talalkozam, a szomszed ágyban aludt. Nagyon magas lany, es folyton hangosan nevetett mindenen. De tenyleg az egvilagon mindenen :o) Ma mondta, h akkor tök reszeg volt, mondtam, h tudom :o) Ma nem is nevetett úgy, helyette kiderult, h jogasz, Londonban el, es most masodszor van itt es ut kozben dolgozik(!). Es elkepesztoen gyorsan megy... Egy darabig egyutt mentünk, aztan egyutt reggeliztunk egy bárban, egyutt indultunk tovabb, de hamar le is hagyott minket. Amig egyutt voltunk mondta, h milyen gyorsak vagyunk, ő mindenkit le szokott hagyni :o) Vele viszont nehezen beszeltem, mert alig ertettem amit mond :o) pedig mas ausztralok szepen beszelnek, tobbnyire csak az amerikaiakat nem ertem az angol anyanyelvűek kozul. (Kanadai, Új-Zelandi, Del-Afrikai, Angol angol anyanyelvuekkel is beszeltem mar itt, ők erthetoen beszelnek.)

Willy mesélte, hogy a felesége huga nagyon beteg, lehet hogy csak hetei vannak hátra, és ha meghal haza kell mennie, es akkor most nem jut el Santiagoig... Es pár óra múlva ez bekövetkezett... A felesége felhívta, hogy a húga kórházba került és haza kell mennie. Az ő Útja ma Logronoban veget er, busszal megy az elso gephez egy repterre amit eler hazaig. Ujabb pelda az itteni felgyorsult esemenyekre...

Kb egy órával azelőtt, hogy Willy szólt hogy haza kell mennie, találkoztam egy magyar sráccal, Petivel. Tegnap beszeltem eloszor magyarral, Jutkaval, aki amugy amerikaban el, es a fiaval jott. 8 napja vele beszeltem eloszor magyarul, fura volt. Marmint nem Jutka, hanem magyarul beszelgetni. Es komolyan nehez volt magyarul beszelnem, meg fura volt, h minden egyes szot megertek amit hallok :o) Amugy tok hibasan beszelek angolul, ossze-vissza nyelvtannal, de ha magamban gondolkozom, akkor is angolul jutnak eszembe a szavak. Hamarosan talalnom kell vki szuletett angolt, akitol a helyes beszed ragad ram, igazi angol szofordulatokkal :o) De az uton ugyebar senki sem azt kapja amire vagyik, hanem amire szuksege van... :o) Jutkától hallottam már Petirol, de igy is erdekes volt ujra magyarral talalkozni. Jó volt magyarul beszélni vele, de megint nehezebb volt, mint angolul. Nem vagytam ra, h magyar emberekkel találkozzak az úton, de ma megis nagyon örültem neki. Érdekes, hogy pont Willy tavozasa elott csoppent az eletembe Peti. Ő egy hete ket lannyal van egyutt, a nap hatralevo reszet tobbnyire veluk toltottem. Meg tobb mint 10 km-t egyutt mentunk, es ebedeltunk egy barban ut kozben, meg szallaskereses utan. Mindenki folyton ehes, nem tudunk eleget enni :o) Az amerikai Carly-nek ma abba kellett hagynia az utjat, a nemet Reginaval es Petivel viszont harmasban kozosen kerestunk szallast.

Amikor más is ott van, akkor Petivel angolul beszélünk egymással is. Jól beszél angolul, a végén még egy magyar fiútól fogok angolul megtanulni az Úton. ☺

Vízhólyag: az az egy ici-pici meg megvan de gyógyul, újabb nincs. Derékfájás: 0, Térdfájás: napközben semmi, esti sétánál egy pici, Kóbor kutya: ma sem volt

Prudence-szel es Willyvel 

 Automata az etelautomatak kozott. A Spanyolok igazan mindenre gondolnak :o) Nem tudtuk eldonteni, hogy a melyik a bizarrabb: ez, vagy a sushit arulo etelautomata?