2019. június 27. 

Ma reggel 6:15 kor már sétáltunk. Igazából nem is séta volt, hanem erőltetett menet, mert mára napközben 40 fokot is jósolnak a most ide érő hőhullám miatt, úgyhogy a hőséget elkerülendő nagyon korán indultunk. Éjjel kettőkor meg 33 fok lesz. Vincent utálja a meleget és a napot, nekem nincs bajom ezekkel, de könnyebb tartanom a tempot ha egyutt megyünk, úgyhogy felkeltem korán.

Még tegnap áttértünk egy alternatív útra, római útnak hívják, régen eredetileg itt vezetett az El Camino. Ezen az úton 25 km a következő albergue, és közben nincs vízvételi lehetőség se (máshol 3-5-7 km-enként általában van bar, ahol enni is lehet és vizet tölteni is). Vincentel közös szendvicset hoztunk ma is, ami részben nálam van, így kénytelen megvárni ha fotózgatás miatt lemaradok :o) és összesen 5 liter vizünk van az útra, ami kevés, de nem tudtunk többet hozni.

Úgy tűnik ez a camino nekem nem csak egy séta, hanem kiképzőtábor is... A második napi szakaszom Orrison és Roncesvalles között legendás a zarándokok körében a nagy eső, a hideg, a szél és a köd miatt. Aki hallott róla útközben mástól, hogy milyen időjárás volt aznap, mindenki döbbenten kérdezi tőlem, hogy tudtunk átmenni a hegyen ilyen időben. Ma meg ez a hőség víz nélkül... Hát be voltam tojva attól az esőtől is a második napon, és ma reggel megfordult a fejemben, h vajon a keselyűk fognak-e felfalni minket, vagy rendben megérkezünk-e... De érdekes, hogy ma eszembe se jutott megkérdőjelezni, hogy mi a fenét keresek én itt... egyszerűen a Camino minden pillanatát imádom :o)

A kiképzőtábor feelinget erősíti, hogy a donativo albergueben tegnap nem volt zárt a wc (!). Amúgy nagyon szuper volt minden a szálláson a lehetőségekhez képest, pl volt wc papír, volt akasztó a zuhanyban, és volt szappan a mosdonal - ez utóbbi a luxus kategória a Caminon, többször a vadi új csilivili albergueben sincs valamiért.

A hospitalero elképesztően jó fej volt, este nem zárta be tízkor az ajtót mint máshol, hanem elvitt minket a faluba egy körútra és megmutatta a római út maradványait és a naplementét.

Az albergueben volt egy konyha, azon keresztül lehetett a közösségi/étkező helyiségbe jutni, innen egy légtérben nyíltak az ágyak, de négyes boxokban szeparáltan voltak az emeletes ágyak. És ebből az étkező/közös térből nyílt egy külön helyiség a mosdónak, két zuhannyal és két wc-vel. Se a zuhanynak se a wc-nek nem volt zárt a mennyezete, a mosdó helyiség ajtaján pedig ajtó helyett csak szalagfüggöny volt. Elképzelni sem tudtam, hogy lehet bármit is produkálni egy ilyen fülkében, ahol kb 20 ember mindent hall, ami bent történik :o) (De lehet... :oD) A zuhany is vicces volt, ha lábujjhegyre állva kicsit oldalra hajoltam át lehetett látni a szomszéd zuhanyzó fülkébe (amiről tudtam, hogy üres, amikor kukucskálni kezdtem).

És a legviccesebb, hogy tegnap megbeszéltük Miaval és Vincenttel, hogy Leónban tartunk egy újabb pihenőnapot, amihez lefoglaltunk airbnb-n egy lakást, hogy ne a 10 órakor záró albergue-ben kelljen aludni. És én kicsit aggódtam rajta, hogy a fürdőszobát hogy fogjuk közösen használni... de ezek után azt hiszem ez tök felesleges volt...

A mai az eddigi legkeményebb nap volt, de szerencsésen megérkeztünk... Jól esett, hogy az albergueben a hospitalero a pecseteinket látva azzal fogadott minket, hogy "Are you from the Roman way and still alive?" Teny, hogy tényleg alig éltünk... 

A felkelő nap 

Vincent épp a dombtetőn jár 

Megérkeztünk, beer o'clock :o) Ilyen hasznos kifejezéseket tanulok Vincenttől 

A mai szállás 

Igazán régi épület, nincs se vízszintes, se párhuzamos darabka a padlón

A tegnapi wc 

Már megint beer o'clock :o)