2019. július 3. 

Egy majdnem tökéletes nap. Ha az esti eseményeket nem számítjuk, amikor Vincentnek egy újabb baja lett a lábával, mert táncolás közben (!) lesérült, ez életem egyik legtökéletesebb napja volt. Reggeltől folyamatosan Miaval sétáltunk együtt, vele szinte folyamatosan nevetünk valamin. Utána kaptam egy kedves üzenetet miközben együtt reggeliztünk hármasban Miaval és egy ír lánnyal, rögtön utána elértük Hospital de Órbigot, ahol tegnap aludni terveztünk, de végül megálltunk az előző falunál este. Hospital de Órbigo bűbájos, Mia itt készítette rólam az első jógás képet a Caminon, és amint elkezdtük összeszedni a cuccainkat a fotó után, Vincent utolért minket a hídon :o) Számítottunk rá, hogy ma újra találkozunk, de arra nem, hogy ennyire korán. Onnantól egész nap együtt sétáltunk hármasban, Vincent sem rohant, ilyen eddig egyszer sem volt. Fantasztikusan szuper nap volt, együtt értünk Astorgaba. Amíg Vincent a szokásos délutáni szunyókálását töltötte, Miaval a városban mászkáltunk, majd hármasban vacsiztunk a főtéren, és utána becsatlakoztunk egy sor táncba (line dance), amit country zenére táncoltunk (próbáltunk táncolni) a színpadi táncosok útmutatását követve. Elképesztően szuper hangulat volt. :o)

Sajnos Vincentnek a tánc közben egy újfajta módon megfájdult a lába, alig tudott sántikálni és ismét pihenő napot akart tartani másnap. Ettől már nem tudott tökéletes lenni a nap, de odáig wow... :o)

Azt tervezzük, hogy két nap múlva elérjük Cruz de Ferro-t, és együtt tesszük le az otthonról hozott köveinket.

Újra együtt :o) 

Caminós barnulás :o)