2019. június 9. 

Érdekes megtapasztalni hogy a Caminon mindig minden akkor áll rendelkezésre amikor szükségem van rá. Ezt többször ereztem apróságokkal: például ha eszek egy müzliszeletet pont akkor érek az útvon egy szemeteshez, amikor elfogy, igy rogton ki tudom dobni a csomagolást, es nem kell cipelnem. Eddig kétszer fordult elo amikor egyedül mentem, h nem találtam a jelet (a sárga nyilat a kagylóval) egy telepulesen belul. És pont ott lett valaki az úton, aki segített, hogy a jó irányba menjek tovább, pedig előtte rajtam kivul senki nem volt a kozelben. Pont olyankor vettem ut kozben közértben tartalék ételt, amikor onnantól a szállásig nem volt már újabb közért, így a lehető legkevesebbet kellett cipelnem a másnap reggelig tartó gyümölcseimet. És mindezt mar otthon is éreztem, amióta eldöntöttem, hogy elindulok és készültem az útra: amikor elakadtam, mindig jött valaki vagy valami, ami tovább segített abban hogy a kitűzött időmben elindulhassak.

Még otthon indulás előtt valakitől kaptam egy jó tanácsot, hogy a Camion mindent rögtön akkor kell megtenni, amikor felmerül hogy szükség van rá. En is érzem, h igy van, be is tartom, és sokkal könnyebb igy minden itt. Vajon miért nem így tesszük egész életünkben? Annyi lehetőséget kihagyunk akár halogatás miatt, akár mert nem érezzük magunkban a bátorságot hogy megtegyük amire vágyunk.

Valakinél olvastam, talán egy blogban, hogy a Camino alatt sűrítve lejátszódik egy teljes élet. A saját régi életemen eddig nem volt alkalmam elmélkedni, de nagyon érdekes hogy az itteni események szinte szimuláljak a korábbi életem jelentős fordulópontjait.

Vizholyagom tovabbra sincs :o) a derekam picit fura, szerintem a hidegtol, mert nap kozben semmi gondom nem volt vele. Gyonyoru napos es meleg ido volt ma, de delutan elkezdett fujni a szel es ahogy a faluban setaltam nekem mar nagyon hideg volt. 

2019. június 8. 

Reggel elbúcsúztam a francia fiúktól, egyutt kaveztunk aztan busszal mentek haza. Picit szomorú voltam, még nem volt kedvem gyalogolni az Úton, inkább a városban sétálgattam egyedül. Mindig irigykedve neztem Budapesten azokat a turistákat, akiket láttam, hogy teendő nélkül ücsörögnek a belvárosban - gyakran látom őket. Most pont ugyanezt tettem reggel, fantasztikus érzés volt :o) Vettem reggelire való gyümölcsöt meg pár müzliszeletet egy közértben, ez kitart hetfoig biztosan. Vasarnap allitolag zarva vannak itt az elelmiszer boltok, es ut kozben a bárok is (bárnak hivjak az ut kozben levo kiskocsmakat). Majd holnap kiderul, ma szombat van. Visszamentem a főtérre és egy napos padot kerestem. Reggel alig pár ember lézengett a teren pedig mar fel 10 volt. Tegnap du/este zsúfolásig tömve volt a főter. Ahogy padot kerestem a hatalmas teren, egy percen belül megláttam, h Sofia integet nekem. Egyedül ült egy padon. Vele meg első nap a transzfer buszra varva Biarritzban találkoztunk és már akkor nagyon szimpatikus volt. Elso este o is Orissonban aludt. (Orisson miatt az uton rengeteg ismerosom van, mindenki szeretettel udvozli egymast aki ott toltotte azt a kozos estet. Itt tenyleg "normalissa" valnak az emberek, legalabb az itt toltott idore. Es remelhetoleg sokan haza is viszik ezt magukkal...) Sofia svéd, de indiainak néz ki, még nem tudom honnan származik. Szuperul beszél angolul, örülök hogy ha tudok majd vele beszélgetni.

Hihetetlen, hogy amint egyedül ereztem magam, ő egyből becsöppent az életembe egy kis idore. Egy újabb Caminos kis csoda :o)

Ma végül csak 7 kilométert mentem (vegig egyedul) a Pamplonan beluli mászkálással együtt. Cizur Menorban alszom, a hely neve Albergue de Maribel Roncal (ismet kb 10 fős koedukalt haloteremben, es most eloszor a kerti mosokonyhat is hasznaltam - a regi komfortzonam mar a fasorban sincs :oD eddig zuhany kozben vagy geppel mostam). A Pamplonaban sétálgatás miatt későn indultam el a varosbol, es tartottam tőle hogy ha későn érek egy uj szállásra, már nem lesz szabad hely ezért mindenképp foglalni akartam. A picit távolabbi telepulesen az albergue-ben nem vették fel a telefont, így adódott hogy csak idáig jöttem, ez a következő falucska Pamplona után. De nem bánom, a telepules es az albergue is bűbájos.

Tovabbra sincs se vizholyag, se derekfajas :o) Es a terdem is teljesen jo lett mara, pedig nem kentem be semmivel :o)

 Pamplona főtere 

Charmant souvenirs de Pampelune :o) 

 A kerti mosokonyha 

2019. június 7. 

Ma újra tobbnyire a franciakkal mentem. Nem beszéltük meg elore, hogy találkozunk, de induláskor küldtek egy emailt és az erdőben két kilométer után utol értem őket, onnantól együtt haladtunk. A folyamatos figyelmességukkel és kedvességukkel ma is elérték, hogy az erdő közepén, túra cuccban, bokaig sárosan is királylánynak érezhettem magam :o)

Es kiderült, hogy megsem voltak hiaba valóak a gimis francia orak, a gyatra érettségim ellenére mégis csak meg tudok szolalni franciául, csak három kulonleges francia pasi es két pohár spanyol bor kellett hozzá :oD

Nem tudom mennyire Caminos dolog seta utan Pamplona főterén gin-tonicozni egy bárban, és utána 10 fos koedukalt haloszobas arlberge helyett panzióban aludni egyedul egy sajat furdos szobaban, de számomra ez a nap most így volt tökéletes ;o)

Es itt tenyleg pinchos-nak hivjak a tapast :o)

Holnap reggel elbucsuzunk, az o útjuk idén eddig tartott, holnaptol ismét egyedül sétálok tovább.

Továbbra sincs se vizholyagom se derékfájásom :o)

2019. június 6. 

Teljesen egyedul indultam, de egy oruletesen szuper tarsas nap lett belole.

Rogton indulasnal keszult a 790 km-es foto, akkor meg azt gondoltam egyedul megyek egesz nap, mert Olivia ma 6-kor indult - en  még aludtam.

A tablanal tegnap is lefotoztuk egymast valakivel vacsi elott, de hatizsakkal, teljes menetfelszerelesben az igazi... Epp ezert indulasnal sajnáltam, h egyedul vagyok, keson, 8-kor indultam, az albergue-ban mar ugy tunt senki sincs, azt hittem nem lesz aki lefotozzon. De azzal vigasztaltam magam, h tegnap ugyis lett ilyen fotom. Hát a "ha elengeded visszajon" gondolat most is megvalosult, nem csak a foto, hanem a tobbszorose jott vissza :o) 

A tablanal harman probaltak kozosen szelfizni, csinaltam roluk kepet, csereben ok is rolam. Aztan indultam is egyedul az Uton, kisse huvos volt, ilyenkor ha mozgok kevesbe fazom. Jo volt egyedul setalni :o)

Kesobb, ugy 2 ora mulva ujra talalkoztunk, kerdeztek honnan jottem, mert tippeltek ra egymas kozott. Franciak (baszkok), es SJPP kozeleben elnek. Onnantol folyamatosan egesz nap egyutt mentunk, foleg beszelgetve, neha csendben, meg egy sorre is megalltunk kozosen. Másik szallason alszunk, de Zubiriben is talalkoztunk vacsi elott es utan is. Ut kozben pedig a kedvenc Camino-hidamnal kozos fotot is keszitettunk :o)

A terdem lejton ma meg jobban fajt, nehezen es lassan tudtam lefele menni. Van egy pont ameddig behajlitva a terdemet nem tart meg a labam. Enyhe lejto meg jo, de meredeken es lepcson ugy megyek mint egy Edgar oltony a Men in Black-bol. Azert nem aggodom miatta, mert az albergenkben rengeteg lepcso van, es minden masodik zarandok pont igy kozlekedik ahogy en :o) Sikon es felfele OK. Vizholyag es derekfajas tovabbra is 0 :o)