2019. június 13.

Ma újra hosszút mentem. Reggel elég későn, úgy fél 9 felé indultam el a szállásról, de azért nem én voltam az utolsó. Elég nehezen vánszorogtam, a táskám valahogy még sulyosabb lett. Ma ittam meg az utolsó izo port, amitől elvileg másfél kilóval könnyebbnek kéne lennie (ennyi volt az összes izotóniás por súlya amit otthonról hoztam...) viszont majdnem elfogyott a szuper száraz samponom (ami annyira nem volt szuper mint amilyennek az alapjan tűnt, ahogy javasolta valaki, 3 honapig kellett volna kitartania, helyette jo, ha 2 hetet bir majd), ezt használtam fürdéshez és hajmosáshoz, es neha kezi ruha mosashoz is, ezért inkább vettem egy új sampont, viszont a boltban kapható legkisebb 300 ml-es volt. A napkrém amit SJPP-ban vettem és 50 ml-es volt szintén elfogyott, a boltban kapható legkisebb 250 ml-es. Szoval jóval tobb, mint fél kiló pluszt cipelek, es egy csomó müzli szeletet meg más ételt (napi egy nagy paprikát, gumimacikat, ezeket ut kozben barban v falvakban nem talaltam eddig, igy inkabb viszem). Szóval ettől nehezebb a táskám.

Logronoban nagyon hülyén vannak kirakva jelek, nincs jelölve minden sarkon hogy merre van az út mint eddig más városokban meg falvakban, csak ott jelolik, ahol le kell kanyarodni. De kozben van fél km egyenes szakasz kb 25 utcaval... E miatt elég nehéz megtalálni és bizonytalanul lassan mentem, ugyanis ha egyszer eltévedek sokkal többet kell menni, ezért inkább sok helyen megkérdeztem merre van az út, de nem mindenki tudta az utat és/vagy értette a kerdest, sok ido volt mire vki meg tudta mondani biztosra. (A helyiek tenyleg csak spanyolul beszelnek.)

A városból egy fura hosszú sétány vezet ki, parkként indul és utána a szántóföldek mellett hosszasan megy, helyiek futnak, sétálnak rajta. A 30-bol kb 7 kilométert mentem a városban és utána ezen az úton. A mai cél 30 km-re volt, de nem voltam benne biztos, hogy el tudok idáig jönni, lehet, h ut kozben egy kozelebbi alberguenel megalltam volna. Keso volt, mar keves zarandokkal talalkoztam - oket még ezzel a csiga tempómmal is lehagyam - amikor egyszer csak utolért egy fickó, mondta hogy tegnap este látott a téren Logronoban amikor beszéltem Andreas-al, a gitaros sraccal (nem emlekszem, irtam-e mar rola a blogban) a társaságából - szóval ő is a hangosan bulizosokkal szokott lenni estenkent. Szóba elegyedtünk, kiderült, hogy Írorszagbol jött, Vincentnek hivjak, ő is későn szokott indulni, mint én, és ő is gyorsan szeret menni mint én :o) Mind a ketten örültünk egymásnak, es így egymást segítve gyorsan tudunk haladni, beertunk tobb koran indult zarandokot, akikkel egyutt aludtam, igy tudtam, h min 1 oraval elottem elindultak. És be is értünk a 30 km re lévő városba :o) Azért elég fárasztó volt ez a nap, főleg így, hogy tegnap is 30 km-t mentünk mindketten, de külön-külön.

A teljes utat 6 és fél óra alatt sikerült megtennem, ebből legalább 5 órát együtt mentünk, de lehet, hogy többet, ezalatt végig beszélgettünk és közösen ebédeltünk egy bárban. Szinte mindent értek amit ő mond. Es szerintem ő is megerti amit en mondok :o) És direkt kérdeztem is róla, hogy bizonyos dolgokat hogy kell szabályosan mondani angolul.

Érdekes, hogy pont tegnap irtam, hogy egy igazi angollal kéne végre találkoznom, hogy az angolom jól fejlődhessen. Vincent szuperül beszél angolul attól még, hogy eredetileg ír. Ezt el is meséltem neki, és azt is, hogy vigyáznom kell mit írok le, mert ezek szerint valósággá válik :oD

A Municipal Albergue-ben szálltunk meg, ami itt donativo, azaz adomány alapú. Hát a hely ennek megfelelően felszerelt. De igazából nincs okom panaszra, a hálóterem 80 fős, de forró vízben tudtam zuhanyozni, mindezt öt euróért. Kell ennél több? :o) Igazából az egyetlen kényelmetlenség a szálláson, hogy kevés akasztó van a fürdőszobában a cuccoknak, és a zuhanyfülkéken belül nincs külön függöny, így a felakasztott cuccaim is vizesek lettek egy picit. De ilyen más szállásokon is előfordul, amik amúgy tök jól felszereltek. Az ágyak elég furán vannak elrendezve, más sok ágyas szálláson jobban voltak szeparálva. Itt gyakorlatilag két sorban egymás mellé vannak sorolva az emeletes ágyak, így az alsó ágy is és a felső ágy is külön-külön szinte franciaágy. Vincent-el pont egymás mellett alszunk, így kaptunk helyet.

Ma a térdem gyakorlatilag nem fájt, a pici vízhólyagom szinte meggyógyult, és a derekam is teljesen OK.

Napirend a donativo albergueben 

80 ágyas dormitori 

Reggeli Vincent-el 

Vegre meleg ido van :o) 

2019. június 12.

Ma gyalogoltam először igazán hosszút. Még tegnap összeakadtam Willyvel Hollandiából. Jo gyors tempoban mentunk egyutt, kozben folyamatosan beszelgettunk. Nagyon sokat beszél, de jó vele beszélni, mert a furi akcentusa ellenere mindent értek amit mond. Ő napi 30 kilométereket megy, amihez gyors tempo kell, h talaljon szallast (nem foglal), es nekem is tetszett ez a tempo. Még este megbeszéltük, hogy neki is jó volt velem menni ilyen tempoval (altalaban lehagy mindenkit), de kb 7-kor indul minden nap, ami nekem brutal korai. Vegul sikerult elkeszulnom, es 7:15-kor egyutt indultunk. Meglepoen sokan voltak mar uton, de tök lassan mentek, ugyhogy most együtt hagytuk le a többieket :o) Ez nem verseny, csak szamomra farasztobb lassan menni. Aztan utol ert minket Prudence Ausztraliabol, akivel Estellaban mar talalkozam, a szomszed ágyban aludt. Nagyon magas lany, es folyton hangosan nevetett mindenen. De tenyleg az egvilagon mindenen :o) Ma mondta, h akkor tök reszeg volt, mondtam, h tudom :o) Ma nem is nevetett úgy, helyette kiderult, h jogasz, Londonban el, es most masodszor van itt es ut kozben dolgozik(!). Es elkepesztoen gyorsan megy... Egy darabig egyutt mentünk, aztan egyutt reggeliztunk egy bárban, egyutt indultunk tovabb, de hamar le is hagyott minket. Amig egyutt voltunk mondta, h milyen gyorsak vagyunk, ő mindenkit le szokott hagyni :o) Vele viszont nehezen beszeltem, mert alig ertettem amit mond :o) pedig mas ausztralok szepen beszelnek, tobbnyire csak az amerikaiakat nem ertem az angol anyanyelvűek kozul. (Kanadai, Új-Zelandi, Del-Afrikai, Angol angol anyanyelvuekkel is beszeltem mar itt, ők erthetoen beszelnek.)

Willy mesélte, hogy a felesége huga nagyon beteg, lehet hogy csak hetei vannak hátra, és ha meghal haza kell mennie, es akkor most nem jut el Santiagoig... Es pár óra múlva ez bekövetkezett... A felesége felhívta, hogy a húga kórházba került és haza kell mennie. Az ő Útja ma Logronoban veget er, busszal megy az elso gephez egy repterre amit eler hazaig. Ujabb pelda az itteni felgyorsult esemenyekre...

Kb egy órával azelőtt, hogy Willy szólt hogy haza kell mennie, találkoztam egy magyar sráccal, Petivel. Tegnap beszeltem eloszor magyarral, Jutkaval, aki amugy amerikaban el, es a fiaval jott. 8 napja vele beszeltem eloszor magyarul, fura volt. Marmint nem Jutka, hanem magyarul beszelgetni. Es komolyan nehez volt magyarul beszelnem, meg fura volt, h minden egyes szot megertek amit hallok :o) Amugy tok hibasan beszelek angolul, ossze-vissza nyelvtannal, de ha magamban gondolkozom, akkor is angolul jutnak eszembe a szavak. Hamarosan talalnom kell vki szuletett angolt, akitol a helyes beszed ragad ram, igazi angol szofordulatokkal :o) De az uton ugyebar senki sem azt kapja amire vagyik, hanem amire szuksege van... :o) Jutkától hallottam már Petirol, de igy is erdekes volt ujra magyarral talalkozni. Jó volt magyarul beszélni vele, de megint nehezebb volt, mint angolul. Nem vagytam ra, h magyar emberekkel találkozzak az úton, de ma megis nagyon örültem neki. Érdekes, hogy pont Willy tavozasa elott csoppent az eletembe Peti. Ő egy hete ket lannyal van egyutt, a nap hatralevo reszet tobbnyire veluk toltottem. Meg tobb mint 10 km-t egyutt mentunk, es ebedeltunk egy barban ut kozben, meg szallaskereses utan. Mindenki folyton ehes, nem tudunk eleget enni :o) Az amerikai Carly-nek ma abba kellett hagynia az utjat, a nemet Reginaval es Petivel viszont harmasban kozosen kerestunk szallast.

Amikor más is ott van, akkor Petivel angolul beszélünk egymással is. Jól beszél angolul, a végén még egy magyar fiútól fogok angolul megtanulni az Úton. ☺

Vízhólyag: az az egy ici-pici meg megvan de gyógyul, újabb nincs. Derékfájás: 0, Térdfájás: napközben semmi, esti sétánál egy pici, Kóbor kutya: ma sem volt

Prudence-szel es Willyvel 

 Automata az etelautomatak kozott. A Spanyolok igazan mindenre gondolnak :o) Nem tudtuk eldonteni, hogy a melyik a bizarrabb: ez, vagy a sushit arulo etelautomata? 

2019. június 11. 

Ma 8:00 ig kellett elhagyni a szállást, én 8:07 re végeztem a tökölni valóimmal, de nem volt gáz, még sok zarándok volt utánam is a szálláson. Út közben sokan mentünk egy kupacban az elején. A városban látszott egy hegy, amikor indultunk a teteje felhőben volt, mire kijöttünk a városból a felhősapka eltűnt. Eddig azt tapasztaltam, a városban még könnyebb eltévedni mint a természetben, ha nem veszünk eszre egy jelet, a kagylót és /vagy sárga nyilat.

Ma értünk el a Borkúthoz. A kút utan megint cseteltem, es valahogy elmaradtam azoktól akikkel előtte nagyjából együtt mentünk, és egy elágazáshoz értem. Az egyik irányba 17, a másikba 16 km volt az út. Nem volt ott senki rajtam kívül, de tudtam, hogy még sokan vannak mögöttem az úton. A 16 km-est valasztottam, ami mint utobb kiderult erdei es mezei út, egyetlen település volt csak közben, es senki nem jart akkor eppen ott rajtam kívül.

Út közben rettenetesen borús és hűvös volt az erdőben, es tök egyedul voltam. Hogy batoritsam magam, arra gondoltam kozben, hogy az egyik francia egyedül tette meg Orrisontól Roncesvallesig az utat abban a retek időben, amikor mi is atkeltunk a Pireneusokon. Ő mondjuk gyakorlott túrázó, de ha neki olyan korulmenyek kozott sikerült, akkor ebben az időben ilyen terepen nekem is fog. (Ketten kozuluk inkább taxit hivtak, es masik uton autoval mentek Roncesvallesig aznap. Ez nem puhanysag, nagyon rossz ido volt akkor. Azota mastol hallottam, h a kovetkezo nap tovabb romlott az ido, es kifejezetten nem tanacsolak a helyiek a hegyen atkelest.)

Egyszer egy útelagazásnál azt hittem kóbor kutyát látok. Hát rettentoen betojtam: total egyedül az erdőben, számomra, városi lányként ez nagyon idegen terep. Visszahuzodtam az ösvényre ahonnan jottem, hátha elmegy a kutyának gondolt lény. Még az is megfordult a fejemben, hogy visszafordulok a lenti elágazásig, de már legalabb 1 km-t jöttem (azaz min 10 percet) és mire visszaerek pláne mindenki lelépett volna még, akik mögöttem jöttek. Úgyhogy összeszedtem magam, és visszamentem az elagazashoz, és pár pillanat múlva egy cuki őzike jött szembe :o) Gondolom őt neztem kutyanak. A háta kb a csípőmig ért, a feje a mellkasomig. Egész közel volt, de jobban be volt tojva mint én, és elszaladt mielott lefotózhattam volna. (Akár őzikéket is ölelgethetek amig itt vagyok... ;o) A nagy izgalmakra aztán ettem egy kis gumimacit a tegnap vásárolt készletből. A reggelim két narancs volt, aztán egy kis bor a kútból, most meg egy rakás gumimaci. Mindez reggel 10 elott. Éljen az egészséges táplálkozás :oD De nem gáz, mert így is rengeteget fogytam mar ez alatt a par nap alatt, a hasamon alig maradt a szokásos hurkából.

Igazából ezeket út közben írom, mert majdnem abbahagytam a blogolást, rengeteg időt elvett a szöveg írás. De Kati javasolta, hogy inkább diktáljam, ugy gyorsabb irni. Éljen a Google hangalapú gépelés :o))) Szóval par napja út közben szoktam dumálni a telefonomnak, pont mint egy szuper fontos manager.

Amikor mar az erdoben voltam esőre állt az idő, hatalmas sotet felhő volt folottem. Még otthon találtam egy honlapot ami a felhőket mutatja be, melyikből lesz eső, vihar, és melyik barátságos. Az egyetlen gond vele, hogy számomra az összes fotó pont ugyanúgy néz ki, ezért nem tudok eligazodni rajta. De Jean-Marctól megtanultam, hogy a szürke felhő csak akkor jelez esőt, ha nagy kiterjedésű. Ha nagyon szürke de pici, akkor abból nem lesz eső. A ma reggeli viszont az egész eget beborította és szürke volt, de szerencsére a széllel szemben vezetett az út, így távolodunk egymástól. Később visszanezve lattam, h tenyleg esik belőle az eső.

Attól még hogy nem esett elég hideg volt, a telefonom szerint 12 C fok. A kollégáim megírták, hogy otthon Budapesten meg 30 fok van. Király, én meg dupla polar pulcsiban vacogok egy mediterrán országban...

Egy útmenti bárban ami egy lakókocsi volt, ettem egy tortillat és egy sört. Amíg ott voltam, elkezdett esni az eső egy picit, de hideg is volt ezért inkább felraktam az esőhuzatot a hatizsakomra, és mentem. Az eves ellenere tökre fáradt voltam, lassan haladtam, de utolért egy holland fickó, Willy és együtt mentünk tovább. Jó gyors tempóban ment, ez jó volt nekem és így kevésbé fáztam. Ő Hollandiából gyalogol, a saját házától indult gyalog, es kb 2500 km neki a teljes út Compostellaig. Mesélte, hogy ír egy kis blogot és majd rólam is ír benne. Mondtam neki hogy én is :o) Willy 61 eves, cukorbeteg, inzulin injekciot is hasznal ha kell, es a karjaba van "szerelve" egy mérő, amit a mobiljaval tud leolvasni hozzaerintve, h ellenőrize a vercukrat. Elkepesztő, h ezzel együtt ekkora útra kepes. Mire beértünk Los Arcos-ba, a Municipal Alberge megtelt, így egy kisebb helyen alszunk. Kicsit olyan hippis a belseje, nekem tetszik Az fura, hogy a mosdó es furdo a foldszinten van, a mi szobank szintjen nincs. A szobank itt 9 agyas, koedukalt.

Leadtam a ruháimat kimosni mosogeppel, és megszárítani szinten geppel. Ebben a hidegben nem száradtak volna meg ha kézzel mosok. Úgy tudtam elmenni a közértbe, hogy minden maradék cuccomat felvettem. (Egyszer mar volt ilyen ido korabban is.) Az biztos, hogy ruhából nem hoztam túl sokat, többet meg sajnos nem bírnék el, pedig jól jönne :o)

Vízhólyag: lett egy picike, szerintem azert, mert a hideg miatt nem cserelgettem a zoknimat szárítani. Ott helyben megfagytam volna a dupla pulcsimban ha megalltam volna... Derékfájás: 0, Kóbor kutya: 0, Őzike: 1

A borkút 

Ezt a zuhét kerültem el ☺ 

Bár az Úton ☺ 

Willyvel (a kép másnap készült, akkor már szép idő lett) 

A hippis szallas haloja. Nem, nem lány szoba, ez is koedukalt :o) 

2019. június 10.

Reggel seta kozben tobb otthoni baratommal cseteltem ut kozben, ettol nagyon lassan haladtam. Pedig ma hosszút terveztem menni - közel 30 kilométert - egy különleges albergue-ig (este közös vezetett meditációt tartanak) Villamayorba, amit Peti javasolt nekem; ő az, akit egy kirandulason ismertem meg otthon, és pár nappal előttem jár a Caminon. A szállást 8:30 ig kellett elhagyni, én pont akkor indultam el, es rajtam kívül addigra már senki nem volt ott. Nem is tereztem korabban indulni, mert mára vettem narancsot reggelire, és egyszerűen nem bírok korán enni, ezt viszont a szálláson akartam megenni az utolsó pillanatban.

Mondjuk nem nagy kunszt, hogy én voltam az utolsó, ahhoz képest, hogy Roncesvalles-ben is én jöttem el utoljára a szállásról :oD Ott volt a 70 fős háló terem, amibol tobb is van az epuletben, osszesen 183 ferohelyes. A mai csak 100 fős volt :o) Akkor így találkoztam a franciakkal, szóval minek sietni :o)

Ma így viszont csak Estella-ig jutottam, ahogy a SJPP-ban kapott etapolós utiterv amúgy is javasolja. Egy csomoan vannak itt ma a tegnapi szallasrol. Végül ma sem foglaltam előre, ahogy tegnap sem, de így is tök jó helyet találtam, a Municipal Albergue-ben összesen 6 euróért lehet aludni.

Mai "szokásos" kis csoda: Cirauqui falucskaban az üres utcákon egyszer csak láttam, hogy egy ablakban a lakasban egy néni port törölget. Nagyon cukin integetett nekem és köszöntünk egymásnak. (Otthon ilyet el se tudok képzelni.) A szűk kis utcákon pont nem láttam a következő jelet, és ahogy látta hogy keresgélem, az ablakból ő mutatta meg, merre van az Út :o)

Van egy hölgy Dél-Afrikából, Diane, akit szintén Orissonból ismerek. Ma együtt ebédeltünk paella-t. Pont ott volt a bárban amikor asztalt kerestem, és hívott, hogy üljek hozzá. Tegnap is összefutottunk, akkor is és ma is olyan édi volt, többször elmondta, hogy milyen jó lehetett nekem a francia fiúkkal :o) Amikor először együtt söröztunk egy út menti bárban, Diane is pont ott ült az asztalnál, talalkoztak. Hát igen, tényleg jó volt velük :o) de most ez is tök jó, hogy egyedül mentem egesz nap tegnap és ma is. Sokan vannak az úton, de tavolabb tolem. Sokszor sem előttem, sem magam mögött nem láttam senkit. De az azért jó érzés, hogy tudom, hogy ha bármi gond lenne, jönnek utánam és megtalálnának :o)

Estellaban az albergue a régi belváros közepén van egy nagyon régi épületben, de belül szuperul felújított ez is. Sok háló van benne, az en szobamban 18 ágy van. Általában 6 és 20 db ágy között szokott lenni a hálótermekben ahol eddig voltam, es egyszer 70 fős volt a terem. Érdekes hogy a vécére és a zuhanyzóba is mindig bejutottam várakozás nélkül amikor szükségem volt rá, pedig viszonylag kevés van belőlük.

Ma hűvösebb nap volt, úgyhogy érkezés után egyből elmentem a közértbe, nem kezdtem el zuhanyozni. Még tegnap este találkoztam Ian-nal Angliából, akkor segítettem neki műanyag gyorskötözővel - már nem cipeltem hiába :o) - beállítani a hátizsákját mert eltört az egyik csat rajta. Úgy 60 fölötti lehet, ő se rutinos, ez az elso Caminoja. Miután tegnap este későn megjavítottuk a táskáját az étkezőben, kiderült hogy pont az én hálótermemben van az ágya, az enyém alatt :o)

Itt Estellaban újra találkoztunk, ahogy mentem a boltba a hídról integettem neki, ő a folyóparton ücsörgött nehany sráccal. Nagyon kedvesen elindult felém, úgyhogy visszamentem köszönni neki, és végül eljött velem a közértbe és utána meghívott egy sörre. Már írtam, hogy a Caminon minden fel van gyorsulva, a sör mellett két mondat bevezető beszélgetés után részletesen elmesélte nekem az egész életét a két válásával és hogy miért indult el az Úton. Érdekes, hogy sok hasonlóság van az életünkben. Mesélte, hogy többször járt Thaiföldön és Bangkokban, és nagyon érdeklődik a buddhizmus iránt. Együtt sétáltunk vissza a belvárosba az albergue-hez, és út közben ő észrevett egy boltban egy Thai szobrot a kirakatban, ami miatt bementünk, bent pedig felismerte hogy egy jógastúdió van a bolt végében (a terem szélén tele pakolva áruval, nekem nem tűnt fel, h jógaterem) ahova pont megérkezett a tanár és kiderült, h 20 perc múlva kezdődik egy jóga óra :o) A ruhám is pont alkalmas volt rá, így esett, h részt vettem életem első külföldi jóga óráján, aminek a végén egy kis meditáció is volt :oD Spanyolul tartotta, rajtam kívül csak helyiek voltak, de tudtam kovetni. A jóga már nagyon hiányzott az elmúlt 7 nap alatt, hogy máshogy is mozogjak, ne csak gyalogoljak. Még otthon elterveztem, h minden nap csinalok nehany Napudvozletet, de ez eddig csak terv maradt. Hát nincsenek véletlenek :o)

Az albergueben hatalmas bulit kezdett egy társaság amikor jógara indultam, ők tegnap is hangosan buliztak és piáltak. Hívtak engem is, de ehhez most nem volt kedvem, ezért jóga után inkább beültem a templomba, ott egész meleg volt, most kint hűvös van. A telefonomban rendeztem a képeket, és a templomot őrző néni egy idő után oda jött, mosolygott, nem vette zokon hogy imádkozás helyett a mobilomat nyomkodom. Kiderült, hogy a templom zár, magától ezt se mondta, en kerdeztem, de mondta hogy menjek vele, tud adni pecsétet a zarándok útlevelembe. (A mondta enyhe túlzás, activity mutogatással ment mindez, mert hiába mondtam neki, h "No habla Espanol" nem zavarta, de angolul nem tudott, es folyamatosan magyarázott spanyolul :o) ) A pecsét után nagyon édesen hosszan megölelt, és kaptam tőle egy rózsafüzért ajándékba.

Vízhólyag 0, derékfájás 0, térdfájás ici-pici. És mivel ez már úgyis olyan Bridget Jones-osan hangzik: alkohol egység is volt, de azt ki számolja??? A gumimacis képen lévő cigihez viszont semmi közöm :oD 

Cirauqui előlnézetből... 

...és hátulnézetből :o) 

Estella, itt Ian még a parton ült :o) 

A jógaterem 

És a jógatanár 

Gumimacikkal regenerálódok - Köszi a tippet Fekete :o) 

Camino style - teljesen atlagos es normalis esti varosi viselet :oD