2019. július 1. 

Reggel nem állítottunk be ébresztőt Miaval, úgy voltunk vele, lehet hogy ez az utolsó alkalom hogy jól ki tudjuk aludni magunkat, mert az albergue-ékben ilyenre nincs lehetőség. Sikerült is 9:30 körül felébrednünk, hehe. Végül én fél 1 előtt picivel indultam el egyedül, Mia még készülődött. Mindhárman úgy búcsúztunk egymástól, hogy nem azt mondjuk hogy "good bye", hanem hogy "see you later" :o)

Ma a hátizsákom extra nehéz volt, közel húsz kiló lehetett. Mia az első ember az életemben, aki csodálkozás nélkül elfogadta, és meg is jegyezte, hogy minden este iszom egy doboz paradicsomlevet, vagy itt egy gazpacho-t. Ha este együtt vagyunk segít boltot találni, ahol tudok venni, és ma reggel, amikor a saját reggelijéhez lement vásárolni, meglepett egy doboz gazpachoval, amit így egész nap cipelhettem - de nagyon kedves volt tőle. Plusz volt nálam szendvics, egy hatalmas paprika, és egy liter narancslé, ami mind extra súly. És a tartalék ételt (műzliszeletek, gumimacik stb) is megint túltoltam szerintem, mert a taskám lehajtható teteje nagyon nehéz, és ott csak kaja van. Úgyhogy nem bántam, hogy végül a késői indulás miatt csak egy közeli albergue-ig jöttünk. Az úton külön sétáltunk, de az estét kettesben töltöttük az albergue kertjében.

Csajos este Miaval a kertben