2019. június 13.

Ma újra hosszút mentem. Reggel elég későn, úgy fél 9 felé indultam el a szállásról, de azért nem én voltam az utolsó. Elég nehezen vánszorogtam, a táskám valahogy még sulyosabb lett. Ma ittam meg az utolsó izo port, amitől elvileg másfél kilóval könnyebbnek kéne lennie (ennyi volt az összes izotóniás por súlya amit otthonról hoztam...) viszont majdnem elfogyott a szuper száraz samponom (ami annyira nem volt szuper mint amilyennek az alapjan tűnt, ahogy javasolta valaki, 3 honapig kellett volna kitartania, helyette jo, ha 2 hetet bir majd), ezt használtam fürdéshez és hajmosáshoz, es neha kezi ruha mosashoz is, ezért inkább vettem egy új sampont, viszont a boltban kapható legkisebb 300 ml-es volt. A napkrém amit SJPP-ban vettem és 50 ml-es volt szintén elfogyott, a boltban kapható legkisebb 250 ml-es. Szoval jóval tobb, mint fél kiló pluszt cipelek, es egy csomó müzli szeletet meg más ételt (napi egy nagy paprikát, gumimacikat, ezeket ut kozben barban v falvakban nem talaltam eddig, igy inkabb viszem). Szóval ettől nehezebb a táskám.

Logronoban nagyon hülyén vannak kirakva jelek, nincs jelölve minden sarkon hogy merre van az út mint eddig más városokban meg falvakban, csak ott jelolik, ahol le kell kanyarodni. De kozben van fél km egyenes szakasz kb 25 utcaval... E miatt elég nehéz megtalálni és bizonytalanul lassan mentem, ugyanis ha egyszer eltévedek sokkal többet kell menni, ezért inkább sok helyen megkérdeztem merre van az út, de nem mindenki tudta az utat és/vagy értette a kerdest, sok ido volt mire vki meg tudta mondani biztosra. (A helyiek tenyleg csak spanyolul beszelnek.)

A városból egy fura hosszú sétány vezet ki, parkként indul és utána a szántóföldek mellett hosszasan megy, helyiek futnak, sétálnak rajta. A 30-bol kb 7 kilométert mentem a városban és utána ezen az úton. A mai cél 30 km-re volt, de nem voltam benne biztos, hogy el tudok idáig jönni, lehet, h ut kozben egy kozelebbi alberguenel megalltam volna. Keso volt, mar keves zarandokkal talalkoztam - oket még ezzel a csiga tempómmal is lehagyam - amikor egyszer csak utolért egy fickó, mondta hogy tegnap este látott a téren Logronoban amikor beszéltem Andreas-al, a gitaros sraccal (nem emlekszem, irtam-e mar rola a blogban) a társaságából - szóval ő is a hangosan bulizosokkal szokott lenni estenkent. Szóba elegyedtünk, kiderült, hogy Írorszagbol jött, Vincentnek hivjak, ő is későn szokott indulni, mint én, és ő is gyorsan szeret menni mint én :o) Mind a ketten örültünk egymásnak, es így egymást segítve gyorsan tudunk haladni, beertunk tobb koran indult zarandokot, akikkel egyutt aludtam, igy tudtam, h min 1 oraval elottem elindultak. És be is értünk a 30 km re lévő városba :o) Azért elég fárasztó volt ez a nap, főleg így, hogy tegnap is 30 km-t mentünk mindketten, de külön-külön.

A teljes utat 6 és fél óra alatt sikerült megtennem, ebből legalább 5 órát együtt mentünk, de lehet, hogy többet, ezalatt végig beszélgettünk és közösen ebédeltünk egy bárban. Szinte mindent értek amit ő mond. Es szerintem ő is megerti amit en mondok :o) És direkt kérdeztem is róla, hogy bizonyos dolgokat hogy kell szabályosan mondani angolul.

Érdekes, hogy pont tegnap irtam, hogy egy igazi angollal kéne végre találkoznom, hogy az angolom jól fejlődhessen. Vincent szuperül beszél angolul attól még, hogy eredetileg ír. Ezt el is meséltem neki, és azt is, hogy vigyáznom kell mit írok le, mert ezek szerint valósággá válik :oD

A Municipal Albergue-ben szálltunk meg, ami itt donativo, azaz adomány alapú. Hát a hely ennek megfelelően felszerelt. De igazából nincs okom panaszra, a hálóterem 80 fős, de forró vízben tudtam zuhanyozni, mindezt öt euróért. Kell ennél több? :o) Igazából az egyetlen kényelmetlenség a szálláson, hogy kevés akasztó van a fürdőszobában a cuccoknak, és a zuhanyfülkéken belül nincs külön függöny, így a felakasztott cuccaim is vizesek lettek egy picit. De ilyen más szállásokon is előfordul, amik amúgy tök jól felszereltek. Az ágyak elég furán vannak elrendezve, más sok ágyas szálláson jobban voltak szeparálva. Itt gyakorlatilag két sorban egymás mellé vannak sorolva az emeletes ágyak, így az alsó ágy is és a felső ágy is külön-külön szinte franciaágy. Vincent-el pont egymás mellett alszunk, így kaptunk helyet.

Ma a térdem gyakorlatilag nem fájt, a pici vízhólyagom szinte meggyógyult, és a derekam is teljesen OK.

Napirend a donativo albergueben 

80 ágyas dormitori 

Reggeli Vincent-el 

Vegre meleg ido van :o)