2019. június 21.

Ma is egyedül sétáltam, tegnap a szálláson se nagyon beszélgettem másokkal, most jó volt egyedül lenni. Hosszabbat akartam ma menni, de végül Hontanasban "ragadtam". Ahogy a faluba értem az első albergueben karibi zene szólt, hatalmas hangulattal. Elsőre nagyon nem tetszett, csak mert nem illett a Caminohoz. Mégis ott álltam meg enni, és az ottaniak nagyon kedvesek voltak, kiderült hogy a tulajdonos is és a pincér is Kubából származnak. A fekete pincér srác élőben énekelt kubai zenéket amikor éppen volt pár perce :o) Nagyon marasztaltak és szívesen maradtam is volna, de elég hűvös volt, még korán volt, dél körül, és úgy éreztem nekem hideg lenne ott ücsörögni a kertben egész délután. De fájt a vízhólyag miatti seb a jobb sarkamon (elég érdekesen néz ki a lábam, már rég nem a vízhólyag a probléma vele), ami miatt viszont jó lett volna pihentetni, h regenerálódjon másnapra. Az eszemre hallgatva mégis elindultam, de fél perc múlva észrevettem, hogy a vizes palackjaimat elfelejtettem feltölteni. Visszamenni már nem akartam, egy meredek lejtőn kellett előtte lemennem, így bementem a legelső bárba hogy megkérjem, hogy feltöltsék. Ott egy magyar lány, Ditti volt a pultos, az akcentusomról felismerte, hogy én is magyar vagyok :o) Hosszasan beszélgettünk, ő tavaly januárban járta végig a Caminot, egy olasz srácban megtalálta élete szerelmét, és azóta a Caminon élnek együtt, félévente más-más városban dolgoznak. Aztán elbúcsúztam tőle, mert szerettem volna tovább menni. A következő épület a templom volt, ahova még benéztem, egyszerűen behívott valami :o) A templomon kívül is hallani lehetett, h bent kellemes zene szól, olyasmi hangulatú mintha karácsonyi dalok lennének. Ennél kedvesebb templomot még soha nem láttam. Ha valaha férjhez megyek ebben szeretnék esküdni :o) Egy része templom szerű volt, egy része kicsit hippisen berendezett kávézó szerű. És kifejezetten kellemes érzés volt bent ücsörögni. 

Itt eldöntöttem, hogy hiába lenne ésszerű tovább mennem, ha ennyire ide húz a szívem inkább erre hallgatok és maradok. Végül a kubai helyen aludtam, de Dittivel megbeszéltük, h este még sörözünk együtt, amikor végez a munkában. Az én szállásomra végül betoppant még három magyar. Vicces volt amikor érkeztek, azt hitték én is ott dolgozom, tőlem kérdezték van e még szabad ágy. Beszélgetés közben derült ki ahogy egymáshoz szóltak, hogy ők is magyarok. Így végül ötösben söröztünk Dittivel.

Vincenttel úgy váltunk el két napja, hogy majd whatsapp-on tartjuk a kapcsolatot. Délelőtt még írt is nekem, de láttam hogy nem kapta meg a a válaszomat a telefonja. Hívtam is többször, de hiába, ki volt kapcsolva. Nagyon aggódtam érte, én ilyeneken eléggé tudok parázni :o(

[Folytatás a következő részben, végül is másnap történt, és nekem is egy csomót kellett várni a végkifejletre... ] 

Itt nehéz lenne elvéteni az utat - utólag visszanézve a képet ezek is jelek voltak a faluhoz :o)

2019. június 20.

Burgosban a tegnapi pihenőnap reggelt Reginával töltöttem, reggeliztunk, aztán vele és egy másik német lánnyal lementünk a folyópartra nyújtani egy kicsit. Utána különváltunk, ők vásárolni mentek egy plázába, én meg a katedrálisnál egy kávézóban ücsörögtem és naplót írtam. Alhattunk ugyan abban az albergue-ben, a hátizsákunkat ott is hagyhattuk, de reggel el kellett jönnünk, és délre vissza kellett mennünk kivenni a csomagot a megörzőből és újra becsekkolni.

Utána még közösen ebédeltünk Vincentel, Miaval, Jutkáékkal és Reginával, de onnantól egyedül töltöttem a napot. Felmentem a várba, sétálgattam az utcákon, és a saját kis életem, és egy délutáni levélváltás miatt elég szomorúnak éreztem magam, este már nem is mentem velük iszogatni.

Pár napja írta valaki nekem, hogy a sok bulizás miatt ez a Camino olyan, mint egy fesztiválmenet. Tényleg kicsit kezdett azzá válni, pedig hát nem ezért jöttem ide.

Vincentnek még mindig fáj a lába (ránézni is fáj, nem is tudom, hogy bírt Burgosig így eljönni), ezért még egy napot minimum marad. Az enyém sokat javult ma reggelre, nem akartam tovabb várni és jól is esett az egyedüllét a saját gondolataimmal. Így hát elbúcsúztam tőle, és egyedül indultam tovább ma reggel. Remélem fogunk még találkozni, igazán jól telt vele ez a 6 nap (gyorsan elrepült, nem is tűnt ennyinek). A búcsúzástól igazán szomorú voltam, de megint a legjobb pillanatban jött segítség. Kati írt, aztán munkaba menet fel is hívott, és végig amig a városból mentem kifelé, vele beszélgettünk az elmúlt napokról. Jót tett nekem :o) Mivel elég későn indultam el, alig találkoztam zarándokokkal az úton, de nagyon jó volt egyedül jönni. Mindenféle szakasz volt: autópálya mellett, alatt, aztán a séta végére a Meseta szántóföldes területei kezdődtek.

Jó érzés volt ma egyedül úton lenni, nem akarom elkiabálni, de még soha sehol nem éreztem magam nagyobb biztonságban mint itt a Caminon, akár tök egyedül az országút szélén vagy a mező közepén. Csak az erdő volt kicsit félelmetes pár napja, amiről írtam, már, de igazából utólag az is elképesztően jó érzés, hogy egyedül csináltam meg.

Az elmúlt napokban többekkel beszéltem személyesen, akik a Mesetát átbuszozzák, vagy eleve csak eddig jöttek. Már otthon is olvastam, hogy sokan nem szeretik az erős nap és az ingerszegény környezet miatt. Ma elgondolkoztam rajta, hogy vajon ők tényleg a naptól félnek, vagy "csak" a saját gondolataiktól?

Út közben Rabé de las Calzadas faluban megálltam egy bárnál. Igazából csak a paprikámat akartam megmosni, de elmentem mosdóba is, és akkor már ittam egy sört. Teljesen egyedül voltam a bárban. A pultos, aki itt is csak spanyolul beszélt, egyszer csak odajött hozzám, és kaptam tőle egy kis arany színű vallásos medált. Utána segített feladni a hátizsákomat (amit segítséggel sokkkkkal nehezebb felvenni, mintha egyedül venném fel lendületből, de azért olyan kedves dolog, amikor valaki segiteni akar benne) és a végén búcsúzóul megöleltük egymást. Közben folyamatosan beszélt spanyolul, őt sem zavarta, h egy kukkot sem értek belőle.

Még a készülésem legelején hallottam egy klassz mondást: "Minél nagyobb a táskád, annál jobban félsz". E miatt én csak 40 literes hátizsákot vettem, ha nem hallottam volna ezt a mondást szerintem 60 literest veszek. De a 40 literest is tele tudtam tömni jó sok nehéz cuccal (vízzel egyutt az övtáskám és a hátizsák több mint 14 kg) :o) Ma átnéztem, mennyi ételt viszlek magammal, le is fotóztam. A fotóról lemaradt egy bontott csomag kesudió ami az övtáskámban volt, és néhány csomag cukor, amit a kávéhoz adnak. Nem szeretem az édes kávét, de kávé ivás előtt itt mindig meg szoktam enni a cukrot plusz kalóriaként, és szoktam is elhozni magammal ha másnak megmarad, mert sokszor jól jött vésztartalékként. Szóval még kb négy picike csomag cukor és a kesudió hiányzik a képről. Mindez együtt nem tudom milyen nehéz, de biztos kevesebb kajával is lehetne sétálgatni a Caminon. Lehet, h tudat alatt én az éhenhalástól félek leginkább...

A vízholyagjaim reggel egész jók voltak, ahogy felhúztam a bakancsomat semmi kellemetlenséget nem éreztem, jót tett a pihenőnap. 10 km nél kezdett fájni az egyik, ami a jobb sarkamnal van. Az úton volt egy nagyon lejtős szakasz, a térdem szerencsére nem fájt.

Az autópálya alatt :o) 

Ennyi van hatra Santiagoig 

2019. június 19.

Hianyozni fog otthon ez a kenyelmes cucc :o) 

Ma is a Municipal albergueben alszom. Ez kulonosen jol felszereltnek szamit, ilyenek az ágyak. 

Kozos cipotarolo "fiokos" szekreny a foldszinten, emeletenkent kulon fiokkal. 

Önkiszolgalo mosoda moso es száritogepekkel 

2019. június 18.

Ma nagyon korán, 7:30 kor indultunk. Eddig ez volt a legkorábbi. Lehet, h tobbszor kene buliznom es pialnom este, mert a tegnapi utan ma siman felkeltem 5:30-kor :oD A  korabbi napokon meg 7 utan sikerult... 

Végig Vincentel, Reginaval, Jutkaval és Joshuaval jöttünk, egész hamar Burgosba értünk, úgy 13:30 felé már a szálláson voltunk. Reginaval a Municipal albergueben szálltunk meg, a többiek hotelben. Az albergue szuper helyen van, kilátással a katedrálisra, minden tok uj, tagas, es csak 6 euro.  Este tobbekkel bulit tervezunk, olyanok is a varosban vannak most, akiket par napja lattunk utoljara a tarsasagbol.

Holnapra egy pihenőnapot tervezek Burgosban. Picit fajnak a vizholyagjaim, es ez jo kifogas, h a mai buli utan holnap ne kelljen gyalogolnom :oD (De nem lesz hosszu buli, az alberguet 22:30-kor zarjak, addigra "haza" kell ernem.)

Ez mar majdnem a Meseta :o) 

Ez pedig nem csak majdnem Burgos. Kilatas az albergue ablakan  :o)