2019. június 25. 

Pár napja hallottam egy ír lánytól, h a Camino "break from reality". Nagyon tetszett ez a megfoglmazas, sokszor eszembe jut.

A mai különös nap volt. Első napunk volt az igazi Mesetán, ahol tényleg semmi nincs órákon keresztül, csak lapos szántóföldek és erős napsütés... Ahol az ember vagy buszozik (???), vagy zenet hallgat, vagy beszelget, vagy gondolkozik... És a helyszíntől függetlenül úgy adódott, hogy az egész napom egy hatalmas érzelmi hullámvasút lett, bőven volt miről gondolkodnom. És ez a helyszín még különlegesebbé tette a történteket. Vincenttel nagyjábol együtt setaltunk, de keveset beszéltünk.

Néhany  szomorkás esemény is volt a napon: reggel az "előző életemből" otthoni dolgok miatt - és itt nagyon jó volt, h Vincent velem volt és erről pont tudtunk beszélgetni -, aztán itteni caminos események miatt (ami szintén "reality", csak nem az, amiben épp szünetet tartunk, hanem egy masik, amiben pont most élünk...), de összességében mégis boldog vagyok hogy itt lehetek, átélhettem ezeket, és ezt a napot is együtt tölthettem Miaval és Vincentel.

Délután a falu első alberguejében, távol a falutól szálltunk meg, ismét hármasban. Éjjel itt láttam először igazán a csillagokat (a tejutat). Most teljesen más volt, mint pár napja. Éjjel fél 3 körül kimentünk az udvarra, és valami csodaszépen ragyogtak a csillagok, szavakkal nehéz is lenne leírni. Napra pontosan, sőt szinte órára pontosan 4 hónapja, hogy Niki a Caminon ragyogó csillagok szépségéről írt nekem. 4 hónapja, február 25-én ezen kívül még sok minden történt, ami hozzásegített később, hogy most itt lehessek. És mikor Nikivel beszélgettem, ő volt az első, aki mellett az út lelki részén is elkezdtem gondolkodni, nem csak azon, hogy fizikailag teljesítsem. Vincent ébresztett fel - én kértem rá napokkal ezelőtt, hogy ha látja a csillagokat tegye meg - és még az udvari lámpát is letakarta nekem egy székkel, hogy jobban látszódjanak a csillagok :o) 

Szülinapi köszöntés Mükének <3 

Reggeli piknik a szántóföld szélén 

Ebéd egy bárban 

This way! :o) 

2019. június 24. 

Ma egész nap Vincenttel sétáltunk újra, jó volt megint vele lenni. Megint mi ketten indultunk utolsónak az alberguebol, hehe :o) Ma újra templomhoz tartozó albergueben alszunk, Miaval egyutt.

Tegnap kimaradt, de a derekam és a térdem is teljesen OK.

Vincent a masodik templomhoz tartozo alberguerol is keszitett videot, aminek a legeslegvegen en is felbukkanok. Ezt nemreg kaptam meg tole, de utolag a 13. napot is kiegeszitem vele:

https://drive.google.com/file/d/1-Byn_1pWbb8_1iUPIkgSyrcuwvK0gJHe/view?usp=drivesdk

2019. június 23.

Mia és Vincent előttem elindultak reggel. Mindhárman külön sétáltunk egész nap, de Fromistaban újra együtt töltöttük az estét. Végre megint hosszút mentem, de az utolsó 15 km nagyon fárasztó volt, mivel az elején sokszor megálltam fotozgatni, nézelődni. Nagyon kellett sietnem a végén, h ne túl későn érkezzek meg, még tuti legyen időm mosógéppel mosni, meg ilyenek. (Egyszer egy albergeben csak du 5-ig lehetett leadni a mosni valót...)

Fromista volt az első varos, ami egyikunknek sem tetszett. A templom rettenetesen bizarr volt, es a helyiek is baratsagtalanok voltak.

A vízhólyag utáni sebeim tök jól gyógyultak, látszanak még de egyáltalán nem fájtak gyaloglás közben.

2019. június 22.

Reggel indulás előtt újra megpróbáltam hívni Vincentet, végre felvette, kiderült hogy egy pici faluban aludt ahol nem volt sem térerő, sem wifi, csak ezért nem kapta meg az üzenetemet, és ezért nem lehetett elérni telefonon. És pont akkor hagyta el azt a falut, ahol én aludtam, amikor beszéltünk. Megbeszéltük, h a következő faluban kávézik és megvár. Végül ennél picit bonyultabb lett, mert ő bement egy templomba így megelőztem, de éljen a mobilnet, a második faluban, Castrojerizben 11 km után én vártam meg őt, szóval két nap után most újra együtt vagyunk :o)

Ő korán indult a meleg miatt, de én ma extra későn, 7:40 kor keltem csak fel - végül is szombat van :o) Mások már 6-kor indultak a Mesetán lévő hőség miatt. Az albergue-t elvileg 8-ig kellett volna elhagyni, nekem kávézással együtt 9-kor sikerült, de nem volt gáz, rajtam kívül többen készültek lassan, és a kubaiak lazán vették az egészet, tök kedvesek voltak 9-kor is.

Mia-val is találkoztunk Castrojerizben, így újra hármasban együtt töltöttük a délutánt és az estét is. A bár, ahol Vincenttel talalkoztunk egyben albergue is, a felszereltsége olyan, mint egy hotelé, de egy 20 ágyas dormitoriban aludtunk csak mi 3-an, nem volt más vendég. Es csak 10 euro volt, mint egy atlagos albergue. A szobából közvetlenül egy pici kertbe lehetett kimenni. Csodás volt reggel kimenni a madárcsicsergéssel teli kertbe. Még éjszaka itt láttam előszőr a csillagokat - a tejutat ;o) - mert az albergueket 10-kor zarni szokták, de akkor még teljesen világos van. Sötétben meg ha ébren is vagyok, nem tudam eddig kimenni a szabadba egy kivétellel, de akkor meg felhős volt...

Nekem a mai olyasmi volt mint egy újabb pihenőnap, így, h csak reggeli előtt sétáltam 11 km-t. Vincent lábfájás miatt nem akart /tudott tovább menni, a sípcsontjával van valami, dagadt, vörös és forró volt, de a patikában még zárás előtt kb 3 perccel szereztünk rá gyulladáscsökkentőt, remélem holnap tud sétálni újra. Kimaxoltuk a vásarlast, mert a supermarketben, ami egy picike bolt volt, még masnapra tudtunk venni minden felet zaras elott 1 perccel. Szombat delutan es vasarnap egesz nap zarva vannak az ilyen boltok. Mia ma 26 km-t jött megint, eleve ebben a faluban akart megszállni. Én akartam volna többet sétálni ma, el is búcsúztam már tőlük, de marasztaltak is, és a szívem is hozzájuk húzott - fantasztikus volt Granonban a közös délutánunk hármasban. A mai is szuper lett, örülök, h megint a szivemre hallgattam.

Ha a gyakorlati részét nézem, a megtett km-ek mellett az is fontos nekem, h itt angolul tanuljak, es velük nagyon jó angolul beszélni. És egyszerűen bármiről tudunk beszélgetni, hármasban is, és ha kettesben vagyok bármelyikükkel, akkor is. Szóval ez a mai nap mindenképp jó volt ilyen rövid sétával is. Már Granonban az első közös délutánunkon azt éreztem, hogy milyen jó lenne velük közösen megérkezni Santiagoba. Még fél úton sem járunk, addig még sok minden történhet, de jó lenne... Hátha ez is valóra válik, ha leírom ;o)

Estére a vízhólyagjaim sokat javultak, zuhany után levágtam a felesleges bőrőket a hólyagok miatti sebekről. Ez rettentő undi, de ettől sokat javult mindkettő :o) A derekamnak továbbra is sem baja, és a térdem is kitűnő (kevés lejtő volt ma, de meg sem érezte a térdem). 

Újra együtt :o) 

Az Út tele van ilyen bölcsességekkel... 

Közös vacsi Miaval es Vincenttel